Találós kérdések 


Találós kérdések vadállatokról



Elbírja a hátán a hegyet, néha kettőt, néha egyet.




Hosszú az utam, messzire megyek,
dombos hátamon terhet cipelek.




Erszénye van, de nincs pénze, fiát hordja az erszényben.




Szürke, vastag bőrű vagyok, orrom felett szarvat hordok.




Hófehér a bundám, jégmezőkön járok,
hogyha kedvem tartja, nagyokat csúszkálok.
Szeretem a halat, fogok is eleget,
mézet is keresek, de itt sose lelek.




Északon a jéghegyeken, úszva-csúszva halat eszem.




Kinn a parton, mint a kacsa, úgy totyogunk sután.
Benn a vízben szélsebesen úszunk egymás után.




Négy oszlopos lábán ballag, ráncos bőre szürke, vastag.
Lapátfülét billegeti, az ormányát meglengeti.




Olyan vagyok, mint egy macska, csakhogy félelmetes fajta.
Bundám csíkos, fogam hegyes, harapásom rettenetes.




Egész nap a fűben hever az állatok nagy királya.
Felesége jár vadászni, s zsákmányából megkínálja.




Nem jár soha más ruhában, csak csíkos pizsamában.




Ez az állat mókás nagyon, csimpaszkodik a rácsokon.
Himbálódzik, onnan néz szét, mellén cipeli a kölykét.




Varrni senki se látta, mégis csupa tű a háta.




Nincsen hangom, nem beszélek, tiszta vízben vígan élek.




Zöld színű és fürge vagyok.
Hogyha farkam elvesztem,
nemsokára lesz egy újabb,
mivel újra növesztem.




Büdös, fehér-fekete, senki nem fér meg vele.




Szép bundája, lompos farka, vigyázva jár, ravasz fajta.




Fülem hosszú, bundám selymes, a farkincám pöttöm.
Húsvétkor a gyereksereg, nagyon várja a jöttöm.




Állatkertből vágyik vissza Afrikába, Indiába.




Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!




Lassan vánszorogva mászom,
a házamat sose látom.




Szépnek tart felnőtt és gyerek,
pedig csúf hernyóból kelek.




Szürke színű a bundája,
hosszú, vékony farkincája,
finom sajt a vacsorája,
ravasz macska les reája.




Éjjel, nappal hálót szövök,
és azon át föl-le jövök.




Vízben élek, brekegek,
ismertek-e, gyerekek?
Szúnyoglábon élek, a gólyától félek.




Füvek sűrűjében barna zenész csücsül,
S lábával hegedül.
Cirr-cirr.. száll a nóta,
Kora reggel óta.




Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?




Bömböl, pedig nem is fél,
ott él, ahol sosincs tél.
Szavannán, ha dombra kiáll,
világos, hogy o a király!




Púp a hátán, de nem bánja,
sivatagot körbejárja.




Pálmafalevelet eszem,
mert a nyakam hosszú nekem.




Se hárfája, se gitárja
mégis szól a muzsikája.




Ugribugri jószág vagyok, természetem bolondos.
Kedvencem a finom dió, vörös farkam bozontos.




Nincsen az én házikómon ablak, ajtó, kémény.
Testem puha, mint a gyurma, házam pedig kemény.




Sző, fon nem takács. Mi az?




Éppen olyan, mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.









Adatvédelem