Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!

(mókus)




Fülem hosszú, bundám selymes, a farkincám pöttöm.
Húsvétkor a gyereksereg, nagyon várja a jöttöm.

(nyúl)



Hosszú az utam, messzire megyek,
dombos hátamon terhet cipelek.

(teve)



Erszénye van, de nincs pénze, fiát hordja az erszényben.

(kenguru)



Szürke, vastag bőrű vagyok, orrom felett szarvat hordok.

(orrszarvú)



Hófehér a bundám, jégmezőkön járok,
hogyha kedvem tartja, nagyokat csúszkálok.
Szeretem a halat, fogok is eleget,
mézet is keresek, de itt sose lelek.

(jegesmedve)




Északon a jéghegyeken, úszva-csúszva halat eszem.

(fóka)



Kinn a parton, mint a kacsa, úgy totyogunk sután.
Benn a vízben szélsebesen úszunk egymás után.

(pingvin)



Négy oszlopos lábán ballag, ráncos bőre szürke, vastag.
Lapátfülét billegeti, az ormányát meglengeti.

(elefánt)



Olyan vagyok, mint egy macska, csakhogy félelmetes fajta.
Bundám csíkos, fogam hegyes, harapásom rettenetes.

(tigris)



Nem jár soha más ruhában, csak csíkos pizsamában.

(zebra)



Ez az állat mókás nagyon, csimpaszkodik a rácsokon.
Himbálódzik, onnan néz szét, mellén cipeli a kölykét.

(majom)



Egész nap a fűben hever az állatok nagy királya.
Felesége jár vadászni, s zsákmányából megkínálja.

(oroszlán)



Varrni senki se látta, mégis csupa tű a háta.

(sün)



Nincsen hangom, nem beszélek, tiszta vízben vígan élek.

(hal)



Zöld színű és fürge vagyok.
Hogyha farkam elvesztem,
nemsokára lesz egy újabb,
mivel újra növesztem.

(gyík)



Büdös, fehér-fekete, senki nem fér meg vele.

(borz)



Szép bundája, lompos farka, vigyázva jár, ravasz fajta.

(róka)



Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?

(medve)



Bömböl, pedig nem is fél,
ott él, ahol sosincs tél.
Szavannán, ha dombra kiáll,
világos, hogy ő a király!

(oroszlán)



Púp a hátán, de nem bánja,
sivatagot körbejárja.

(teve)



Pálmafalevelet eszem,
mert a nyakam hosszú nekem.

(zsiráf)



Ugribugri jószág vagyok, természetem bolondos.
Kedvencem a finom dió, vörös farkam bozontos.

(mókus)



Éppen olyan, mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.

(sündisznó)



Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?

(medve)



Vadon a hazája,
van meleg bundája,
lomhán jár és forog,
rossz kedvében gyakran morog.

(medve)



Hegyoldalban dirmeg-dörmög,
a mancsán hosszú körmök,
szereti a málnát, szedret,
örvend, hogyha sokat szedhet.

(medve)



Képe vörös, mint a tűz,
Nyulakat szívesen űz.
Lompos a farka,
eszes, ő a ...

(róka)



Vörös bunda, lompos farka,
mégse róka. Mi az?

(mókus)



Mindig ugrál ágról-ágra,
ő az erdők légtornásza,
mire aztán elfáradna,
nyugovóra tér az odújába.

(mókus)



Rövid farkam, nagy fülem,
káposzta a kedvencem.
Ki vagyok én?

(nyúl)



Fűben csúszik,
Fűben mászik,
Vízben siklik,
El nem ázik.
Ki lehet ő?

(kígyó)



Hátán ezer dárda,
ki hozzányúl, megjárja.

(sündisznó)



Kicsi bár, de nagyon fürge,
lenn a lyukban él az...

(ürge)



Büdös, nagyon fekete,
senki nem fér meg vele.

(görény)



Tüske elöl, tüske hátul,
kiáll minden oldalából.

(sündisznó)