Találós kérdések 


Találós kérdések természetről



Mikor fekszel, ő akkor kél
Mikor fekszel, ő akkor kél.
Egyszer egész, máskor csak fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
A vándornak szinte áldás.




Úton megyen, nem poroz
Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eso éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.




Éjjel- nappal mindig forog,
mégse szédül el.




Sötét bársony szétterül,
Rajta- ezer lámpácska ül.




Ismerek két péket,
De furcsák, nézzétek!
Az egyik nappal süt,
A másik éjjel süt,
Mégsincs kenyerük.




Szekeremnek van kereke négy,
De te azzal sehová nem mégy!
Én se ültem rajta soha még,
Messze van az ide, mint az ég!




Fekete kancsóból kiömlött a tej,
Fényesen folydogál,
sosem folyik el.




Fenn is van, lenn is van,
kinn is van, benn is van,
néma is, zenél is,
lágy is és kemény is,
fehér is, szürke is,
lomha is, fürge is.




Veheted a boltban,
veheted az utcán,
veheted vásárban,
veheted a pusztán,
veheted napközben,
és veheted este,
de nem fizetsz érte
soha egy fillért se.




Alszik minden csendesen,
még a Nap is elpihen.
Mint a korom, fekete
Vége leszen reggelre.




Találós kérdések
időjárásról
Hol vizet önt, hol havat int,
Hol jeget szór fejedre,
S elszáll – pedig szárnya sincsen – Nyugatra, keletre.




Híd, de sosem építették.
Hét színe van, egy se festék.
Földből nyúlik mindkét vége,
Mégis felvezet az égbe.




Honnan jön? Senki se tudja.
Azt se, merre visz az útja.
Kéményeken furulyáz,
Tőle lobban a parázs.
Hátán felhő lovagol,
Nád előtte meghajol.
A fák róla beszélnek,
Minek hívják, no?




Csillog is, villog is,
Hullik is, múlik is.
A füstös háztetőn,
Ezüstös fény, ragyogó!
Hűvös is, befed is,
Vetése, meleg is, jó takaró!




Olyan, mintha porcukorral
szórnák be a tájat,
fehérek a növények,
és fehérek a házak.




Szürke szárnyú nagy madár,
szürke lesz a nagy határ,
ha ősszel a földre száll.




Fent lakom az égen, melegít a fényem
sugárból van bajszom, este van, ha alszom.




Aki nevemet kimondja
azonnal megsemmisít engem.




Nincsen keze, se lába
de a kaput kitárja.




Csillag fent a fellegekben, vízzé válik tenyeredben.




Lábat rajtam ne keress, léptem mégis oly sebes.
Éjjel nappal szaladok, s mégis ágyban maradok.




Gömbülyű és gyorsan forog,
sőt a Nap körül kering,
vannak rajta hegyek, vizek,
és ő rajta élünk mind.









Adatvédelem