Találós kérdések 


Találós kérdések



Cipőt, csizmát talpalok
Kipp - kopp kopogok
Találd ki, hogy ki vagyok?




Kócos hajat rendbe hozom
Az ollómmal belenyírok,
S mindjárt fel is csavarintom




Hálóval és horoggal
Kifogom a halakat.




Én viszem a híreket,
Újságot és levelet.




Felültél a kocsira
Fogózz meg a korlátba.
Elindul a kis kocsi,
Sapkás bácsi vezeti.




Keverem-kavarom a betont,
A téglákat sorra összerakom.
Épül a ház magasra,
Tömbház lesz, sok lakónak




Hegyek között kavarog az útja,
Zakatol a kereke, sípol a kéménye
S mind azt mondja- mondogatja:
Sika- taka, sika- taka.




Sok szép szint kavarok,
Ecsetemmel pingálok,
S megfestem a világot.




Folyton jár, de nincs lába?




Éjjel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll.




Mikor fekszel, ő akkor kél
Mikor fekszel, ő akkor kél.
Egyszer egész, máskor csak fél.
Nincsen tüze, mégis lámpás,
A vándornak szinte áldás.




Úton megyen, nem poroz
Úton megyen, nem poroz,
Vízen megyen, nem csobog,
Nádon megyen, nem suhog,
Sáson megyen, nem susog,
Eso éri, nem ázik,
Ha fagy éri, nem fázik.




Akkor vagyok legmelegebb, amikor hideg van.
Akkor vagyok leghidegebb, amikor meleg van.




Egy kis házban öt kis szoba sorakozik szépen,
öt kis ember bújik oda melegedni télen.




Kis koromban nyersen esznek,
ízét adom a levesnek.
Barátom a petrezselyem,
egy csomóba kötik velem.




Elbírja a hátán a hegyet, néha kettőt, néha egyet.




Hosszú az utam, messzire megyek,
dombos hátamon terhet cipelek.




Erszénye van, de nincs pénze, fiát hordja az erszényben.




Szürke, vastag bőrű vagyok, orrom felett szarvat hordok.




Hófehér a bundám, jégmezőkön járok,
hogyha kedvem tartja, nagyokat csúszkálok.
Szeretem a halat, fogok is eleget,
mézet is keresek, de itt sose lelek.




Északon a jéghegyeken, úszva-csúszva halat eszem.




Kinn a parton, mint a kacsa, úgy totyogunk sután.
Benn a vízben szélsebesen úszunk egymás után.




Négy oszlopos lábán ballag, ráncos bőre szürke, vastag.
Lapátfülét billegeti, az ormányát meglengeti.




Olyan vagyok, mint egy macska, csakhogy félelmetes fajta.
Bundám csíkos, fogam hegyes, harapásom rettenetes.




Egész nap a fűben hever az állatok nagy királya.
Felesége jár vadászni, s zsákmányából megkínálja.




Nem jár soha más ruhában, csak csíkos pizsamában.




Ez az állat mókás nagyon, csimpaszkodik a rácsokon.
Himbálódzik, onnan néz szét, mellén cipeli a kölykét.




Varrni senki se látta, mégis csupa tű a háta.




Nedves orrával szimatol, a gazdája után lohol.
Ő a hűség mintaképe, házunk, családunk őrzője.




Nincsen hangom, nem beszélek, tiszta vízben vígan élek.




Görbeszarvú nagy állat, reggel, este tejet ad.




Zöld színű és fürge vagyok.
Hogyha farkam elvesztem,
nemsokára lesz egy újabb,
mivel újra növesztem.




Büdös, fehér-fekete, senki nem fér meg vele.




Szép bundája, lompos farka, vigyázva jár, ravasz fajta.




A füledbe zizegek, meg is csíplek, ha lehet.




Hét a pettyem, bogár vagyok.
Ha énekelsz, meglebbentem pipacspiros ingem.




Fülem hosszú, bundám selymes, a farkincám pöttöm.
Húsvétkor a gyereksereg, nagyon várja a jöttöm.




Állatkertből vágyik vissza Afrikába, Indiába.




Icipici lámpa világít az éjben.
Úgy repül, mint a levél a szélben.




Fúr-farag, de mégsem ács
kopog, mint a kalapács.
Fák orvosa, doktora,
erdőben az otthona.




Tó vizében lépeget, békák veszedelme,
Békát fog, és messze néz,
Fél lábon merengve




Az erdőket járja,
nevét kiabálja.




Tollazatom színes, pompás,
megismétlem a mondókád.




Sziklaszirten tanyázik,
Levegőben vadászik.
Csőre horgas, karma nagy,
Magas égből le-lecsap.
Szeme éles, nincs hibája,
Ő a madarak királya.




Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!




Icike-picike,
Ugrik, mint a fityfene.




Lassan vánszorogva mászom,
a házamat sose látom.




Szépnek tart felnőtt és gyerek,
pedig csúf hernyóból kelek.




Szürke színű a bundája,
hosszú, vékony farkincája,
finom sajt a vacsorája,
ravasz macska les reája.




Éjjel, nappal hálót szövök,
és azon át föl-le jövök.




Vízben élek, brekegek,
ismertek-e, gyerekek?
Szúnyoglábon élek, a gólyától félek.




Icipici lánynak pettyes a ruhája,
Kezedre ül, elszáll,
S csak bámulsz utána.




Füvek sűrűjében barna zenész csücsül,
S lábával hegedül.
Cirr-cirr.. száll a nóta,
Kora reggel óta.




Fűszálak közt zöld bogár,
Meglapulva egyre vár.
Ha a fűszál megrezzen,
Nagyot ugrik, elrebben.




Szép fehér vitézek,
Csontvillás, szakállas,
Mekegő vitézek,
Füvet legelésznek.
Kutyaugatásra,
Szétfutnak szegények.




Kity-koty, kity-koty kotyogok
milyen anyóka vagyok?




Szemétdombon hetykén állok,
virradatkor kiabálok.




Forog-morog, füstölög,
Lábad elé sündörög.
Ha igazán szereted,
Ne adj neki kenyeret!
Csak jó csontot,
S nem lesz rá gondod.




Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?




Bömböl, pedig nem is fél,
ott él, ahol sosincs tél.
Szavannán, ha dombra kiáll,
világos, hogy o a király!




Púp a hátán, de nem bánja,
sivatagot körbejárja.




Pálmafalevelet eszem,
mert a nyakam hosszú nekem.




Éjjel- nappal mindig forog,
mégse szédül el.




Sötét bársony szétterül,
Rajta- ezer lámpácska ül.




Ismerek két péket,
De furcsák, nézzétek!
Az egyik nappal süt,
A másik éjjel süt,
Mégsincs kenyerük.




Szekeremnek van kereke négy,
De te azzal sehová nem mégy!
Én se ültem rajta soha még,
Messze van az ide, mint az ég!




Fekete kancsóból kiömlött a tej,
Fényesen folydogál,
sosem folyik el.




Találós kérdések
egyéb természeti jelenségekről
Virág – télen virágzik,
Meleg napon elázik.




Fenn is van, lenn is van,
kinn is van, benn is van,
néma is, zenél is,
lágy is és kemény is,
fehér is, szürke is,
lomha is, fürge is.




Veheted a boltban,
veheted az utcán,
veheted vásárban,
veheted a pusztán,
veheted napközben,
és veheted este,
de nem fizetsz érte
soha egy fillért se.




Alszik minden csendesen,
még a Nap is elpihen.
Mint a korom, fekete
Vége leszen reggelre.




Találós kérdések
időjárásról
Hol vizet önt, hol havat int,
Hol jeget szór fejedre,
S elszáll – pedig szárnya sincsen – Nyugatra, keletre.




Híd, de sosem építették.
Hét színe van, egy se festék.
Földből nyúlik mindkét vége,
Mégis felvezet az égbe.




Honnan jön? Senki se tudja.
Azt se, merre visz az útja.
Kéményeken furulyáz,
Tőle lobban a parázs.
Hátán felhő lovagol,
Nád előtte meghajol.
A fák róla beszélnek,
Minek hívják, no?




Csillog is, villog is,
Hullik is, múlik is.
A füstös háztetőn,
Ezüstös fény, ragyogó!
Hűvös is, befed is,
Vetése, meleg is, jó takaró!




Olyan, mintha porcukorral
szórnák be a tájat,
fehérek a növények,
és fehérek a házak.




Szürke szárnyú nagy madár,
szürke lesz a nagy határ,
ha ősszel a földre száll.




Szereted vagy nem szereted,
Ha megeszed, megkönnyezed.




Kerek vagyok, mint a labda,
Fogyasztanak száz alakba.
Nyersen esznek, főzve is,
Télen is és nyáron is.
Saláta is, leves is,
Megisszák a vérem is.




Szép leányka ül a fán,
piros ruha derekán,
szíve olyan mint a kő.
Tudjátok, ki lehet ő?




Gyümölcs vagyok, édes vagyok,
ha megértem piros vagyok.
Télen jól elrejt a kamra,
mi is volnék, ha nem …




Zöld istállóban
fekete lovak
piros szénát esznek.




Idres-bodros az anyja,
Szép szemű a lánya,
Ezereszű a veje…




Zöld burokba születtem,
mikor aztán nagy lettem,
a zöld burok kifeslett,
és az úrfi kiesett.




Sünilabda, zöld a színe.
Ősszel pottyan le a fűbe.
Benne barna golyó lapul,
nagyot pattan, hogyha gurul.




Egy kisasszony, egy kalapja,
Mégis ezren laknak alatta.




Erdő mélyén, bokor alján
elrejtőzve bólogat:
hogy könnyebben rátaláljunk,
illatával hívogat.




Két lándzsa közt, mint a pehely,
Fent lebeg egy virágkehely.




Nyári réten virítok én
a búzatáblában,
szellő ringat, hajladozom
piros szoknyácskámban.




Tavasszal kap levelet,
S ősszel küld csak választ,
De nem egyet, nem is kettőt,
Hanem sok-sok százat.




Szőrmebunda – zöld selyem,
Kint terem a réteken.
Földanyánk öltözteti,
Tehén, kecske, lelegeli.




Kertben élek, illatozom,
én vagyok a szépek szépe
Aki letép, jól vigyázzon,
tövis karcol tenyerébe!




Két kezemmel füled fogom
S ott csücsülök az orrodon.




Foga van és mégsem eszik.




Se hárfája, se gitárja
mégis szól a muzsikája.




Ugribugri jószág vagyok, természetem bolondos.
Kedvencem a finom dió, vörös farkam bozontos.




Nincsen az én házikómon ablak, ajtó, kémény.
Testem puha, mint a gyurma, házam pedig kemény.




Fent lakom az égen, melegít a fényem
sugárból van bajszom, este van, ha alszom.




Ismerünk egy magas fát
Rajta épp tizenkét ág
Négy fészek mindegyiken
Hét tojás a fészekben.




Aki nevemet kimondja
azonnal megsemmisít engem.




Csak a Tiéd, mégis mások használják többet.
Mi az?




Nincsen keze, se lába
de a kaput kitárja.




Édesanyád gyermeke, de neked nem testvéred.
Ki az?




Sző, fon nem takács. Mi az?




Éppen olyan, mint egy kefe,
mégsem fésülködhetsz vele.




Tollazatom színes, pompás,
megismétlem a mondókád.




A bajusza égnek áll, a borbélyhoz mégse jár.
A konyhában üldögél, egeret fog, azzal él.




Sünilabda, zöld a színe,
ősszel pottyan le a fűbe.
Benne barna golyó lapul,
nagyot pattan, hogyha gurul.




Két füle van, mégsem hall. Mi az?




Csillag fent a fellegekben, vízzé válik tenyeredben.




Este hosszú, délben kurta, falon néha nagyon furcsa.




Lábat rajtam ne keress, léptem mégis oly sebes.
Éjjel nappal szaladok, s mégis ágyban maradok.




Kerek, de nem alma. Piros, de nem rózsa.
Rétes, de nem béles. Kóstoltam, de nem édes.




Ha harapom visszaharap,
ha szeretem könnyem fakad.




Kívül szőrös, belül nedves gyerekeknek igen kedves.




Kifele megy befele áll, befele jön kifele áll,
lefele jön felfele áll, felfele megy lefele áll.




Kettővel az eget nézi,
kettővel a földet nézi,
négybe a vacsorát viszi,
néggyel a harmatot veri.




Ha rám nézel visszanézek,
ha rám nevetsz kinevetlek,
tiszta, igaz és hű vagyok,
kedvedért én nem hazudok.




Reggel négy lábon mászik,
délben két lábon jár,
este meg hármon botorkál.




Kint is van, bent is van,
mégiscsak a házban van.




Egy lyukon bebújsz,
két lyukon kibújsz,
mikor gondolod, hogy bebújtál,
már ki is bújtál.




Hogy hívják a kínai sztriptíz táncosnőt?




Hogy hívják a német agglegényt?




Hogy hívják a kínai vesztes hadvezért?




Hogy hívják a tréfás kávéfőzőt?




Hogy hívják a kínai hentest?




Hogy hívják a kínai kötéltáncost?




Hogy hívják a japán autószerelőt?




Hogy hívják a japán kínpadot?




Hogy hívják a mozigépész feleségét?




Gömbölyű és szép piros,
a füledre akasztod.
Ropogós, ha megérik,
kompótnak is befőzik.




Kivül szúrós, belül sárga,
a közepe ki lesz vágva.
Finom nyersen, finom sütve,
jó szörp is lehet belőle.




Olyan, mint egy hosszú csónak,
szeretik a majmok is,
citromsárga, néha pöttyös,
szivesen esszük mi is.




Narancssárga és gömbölyű,
lehet belőle lekvár,
a palacsinta vele finom,
és megtörjük a magját.




Szép kék, vagy sötét lila,
lepotyog a fáról,
lesz belőle finom lekvár,
vagy gombóc a javából.




Szép bordó és savanykás,
süteménynek is pompás,
a magját azt ne edd meg!
Szárát fogd, ha leszeded!




Apró, bordó, gömbölyű,
medvének finom nedű.
Nyers, lekvár vagy szörpike,
fogyassz sokat belőle!




Barna, kerek, kicsit görbe,
a héját lepucolod,
megfőzheted, megsütheted,
de nyersen is falhatod.




Narancssárga és hegyes,
sok levesbe beteszed,
hogyha nyersen megeszed,
fütyülni támad kedved.




Gömbülyű és gyorsan forog,
sőt a Nap körül kering,
vannak rajta hegyek, vizek,
és ő rajta élünk mind.




Mivel utaznak a trollok a városba?




Miért táncolnak lábujjhegyen a balettáncosok?




Mit mond az, akinek ellopák a szánját?




Mondj egy állatot amelyik magasabb egy zsiráfnál!




Hogy nevezte el a hegymászó a fiát?




Milyen újságot olvasnak az elefántok?




Hogy hívják a magyar zebrákat?




Hogy köszönnek el az eszkimók?




Miért olyan szűk SuperMan ruhája?




Mi volt Pinokkió mielőtt megszületett?




Mit csinálnak a várvédők ha unatkoznak?




Hogy hívják a német hegymászót?




Két paraszt verekszik a faluvégen, mi az?




Mi az, ami holtában is percenként 4-5-öt fordul?




Drót végén széndarab ... mi az?




Mi az? Feldobod semmi és leesik egy tank.




Mi az? Kicsi, sárga és a fűben kúszik.




Mi az? Hosszú, fekete, kanyarog és énekel.




Mi az? Piros és nagyon lassan folyik.




Mi az? Feldobod Pista bácsi, leesik semmi.




Mi az? Zöld és repül.




Mi az? Barna, szőrös és ha izgatják feláll.




Feldobják anyós, és nem esik le, mi az?




Mi az ? 10 tonna a háztetőn.









Adatvédelem